Hajónapló A hajónaplóban az általunk fontosnak tartott cikkekbõl, elemzésekbõl válogatunk. Illemtan Nemzetközi összehasonlítás. Tisza Andrea, www.prherald.hu, 2006. december 29. A GfK és a Wall Street Journal 2006 õszi felmérése szerint szinte minden nemzet elégedett saját honfitársainak modorával. A válaszadók szerint a legillendõbben viselkedõ nemzet a brit, a legkevésbé jó modorú pedig az amerikai. A magyarok szigorú elvárásokat támasztanak pontosság tekintetében és nem tartják helyénvalónak baráti összejöveteleken a dohányzás teljes korlátozását. A GfK Worldwide és a Wall Street Journal Europe 2006 õszi felmérése során 20 ország 20,300 lakosát kérdezte meg arról, vajon mely nemzet modora a legjobb és melyé a legrosszabb; mennyit illik, illetve nem illik késnünk egy elõre egyeztetett baráti találkozóról; hogyan illik mobiltelefon hívást fogadnunk egy családi, vagy baráti vacsora közben; továbbá vajon megtilthatja-e egy házigazda otthonában a dohányzást vendégeinek. A legillendõbben viselkedõ nemzet kilétét firtató kérdésre kapott válaszok alapján elmondható, hogy szinte minden nemzet elégedett önmagával. A megkérdezettek az Egyesült Államokban és minden a kutatásban résztvevõ nyugat-európai országban (Spanyolország és Olaszország kivételével) meg vannak arról gyõzõdve, hogy saját honfitársaik modora a legjobb. A jó modor „hazája” sokak szerint az Egyesült Királyság, hiszen a válaszadók 16 százaléka a briteket említette elsõ helyen, azaz legilledelmesebb nemzetként. Ez különösen jellemzõ Kelet-Közép Európában, ahol a megkérdezettek 24 százaléka osztja eme véleményt. Ezzel szemben Nyugat-Európában a feltett kérdésre válaszul csupán a válaszadók 13 százalékának jutottak eszébe a szigetország lakói. A ranglista második helyén a franciák és németek osztoznak – egyaránt 13 százalékos említési aránnyal. A franciák viselkedésérõl különösen jó véleménnyel vannak Romániában (29 százalék) annak ellenére, hogy itt a németek még ennél is jobban szerepeltek (39 százalék), a Cseh Köztársaságban (23 százalék), és a részben közös gyökerekkel rendelkezõ szomszédos Belgiumban (24 százalék). A legjobb modorú nemzetek versenyében a „különdíjat” Japán kaphatná: a megkérdezettek 12 százalékának a japánok jutottak elsõsorban eszébe, mint a legudvariasabb nemzet, s ezzel a távol-keleti ország a 4. helyen végzett az országok versenyében. A megkérdezettek mintegy ötödének (21 százalék) okozott nehézséget egy udvariassági ranglista felállítása: különösen az olaszok (43 százalék), a spanyolok (32 százalék) és a bolgárok (29 százalék) számára bizonyult a válaszadás komoly kihívásnak. Mi magyarok az összesített szavazatok alapján a nem túlzottan elõkelõ 32. helyre szorultunk Bulgáriát, Marokkót, Romániát és Ukrajnát lekörözve. Modortalanok A megkérdezettek többségének szemében az amerikaiak tudnak legkevésbé illõen viselkedni. E negatív véleményt különösen nagy arányban osztják a törökök (42 százalék), maguk az amerikaiak (26 százalék) és a németek (23 százalék). A ranglista következõ helyezettje Oroszország – minden tizedik válaszadó az oroszokat említette elsõ helyen. Az oroszok különösen rosszul szerepeltek a kelet-közép európai országokban – így Lengyelországban (34 százalék), Csehországban (23 százalék), Romániában (18 százalék), saját hazájukban, Oroszországban (27 százalék), de Németországban is (21 százalék). Franciaország áll a harmadik helyen és a legrosszabb eredményt az Egyesült Királyságban (16 százalék) érte el. Õt a negyedik helyen osztozva az Egyesült Királyság és Németország (6 százalék) követi. A németeket itt legnagyobb arányban a svédek (14 százalék), a lengyelek (13 százalék), a britek, osztrákok, belgák és svájciak (12 százalék) említették. A britek viselkedését fõként (25 százalék) saját honfitársaik ítélik el. Hazánk az összesített lista 23. helyét foglalja el. Pontosság Tízbõl négyen (41 százalék) gondolják úgy, hogy egy elõre megbeszélt baráti találkozóra „mindig pontosan kell érkezni”, és a megkérdezettek több mint negyede (27 százaléka) véli úgy, jobb egy kicsit akár korábban érkezni. Pontosság tekintetében Oroszország és Ausztria a bajnok: itt tízbõl majd kilencen – 85 százalék – tartják fontosnak az idõben, vagy annál kicsit korábbi érkezést. A dobogó harmadik fokára Olaszország állhatna fel (82 százalék). Néhány – 5-15 – perces késést minden második válaszadó tolerál Cseh országban (49 százalék), a svájciak 46 százaléka. Ennél már csak a törökök és a hollandok türelmesebbek és akár egy órás késést is eltûrnek. Magyarországon az összesítettnél egy egész picit szigorúbbak az elvárások. Minden második magyar pontos érkezést vár el és a megkérdezettek több mint negyede (27 százaléka) szerint a megbeszélt idõpontnál „mindig egy kicsit korábban kell érkezni”. Nagyjából minden hatodik honfitársunk legfeljebb 5-15 perc késést tart elfogadhatónak, azonban csupán egy százalék tûr el maximum 30 perc késést. Az ennél hosszabb várakozás pedig már elképzelhetetlen a magyarok számára. Mobiletikett Az európaiak 40 százaléka véli úgy, hogy családi, vagy baráti vacsora alkalmával a mobiltelefont mindig ki kell kapcsolni, közel egynegyedük (23 százalék) szerint pedig ugyan “fel lehet venni a telefont, de csak röviden illik beszélni”. Az elsõ állítással legnagyobb arányban a skandinávok – Dánia: 65 százalék, Svédország 54 százalék –, és németek (50 százalék) értenek egyet. Törökországban a válaszadók 53, Görögországban 50 és Bulgáriában 41 százalékának nincs ellenére az, ha a hívott fél ilyen szituációban felveszi a telefon, de csak rövid beszélgetésre szorítkozik. Az európai válaszadók további 25 százaléka szerint egy ilyen hívás fogadása esetén illik elhagyni a vacsora helyszínét, s az asztaltól kicsit távolabb elintézni a hívást. Ez jellemzõ szokás a mediterrán vidéken, így Franciaországban, Olaszországban, Spanyolországban, de Lengyelországban (30 százalék) és Romániában is (28 százalék). A bolgárok 8 százaléka és a görögök 6 százaléka felõl a hívott fél nyugodtan felveheti a telefont, s olyan hosszan beszélhet az asztal mellett, ameddig csak jónak látja. Dohányzás A kutatók azt is megkérdezték, vajon joga van-e a házigazdának bármi módon korlátozni vendégeit a dohányzásban. A válaszadók több mint kétharmada (68 százaléka) gondolja úgy, hogy a házigazda ilyen alkalmakkor „megtilthatja a dohányzást a házon belül, de meg kellene engednie kint, a teraszon vagy a kertben“. E vélekedés különösen tartja magát Svédországban (84 százalék), Belgiumban (82 százalék) és Svájcban (78 százalék), de legkevésbé sem osztják e véleményt a görögök (39 százalék), a spanyolok (40 százalék), a bolgárok (41 százalék) és a törökök (48 százalék). Fõként a görögök, a bolgárok, a törökök és a spanyolok elleneznek mindenféle ezirányú korlátozást, s úgy gondolják, hogy „a vendéglátónak nem kellene megtiltania a dohányzást sem a házban, sem a teraszon“. Mindazonáltal csupán 13 százalékot tesz ki azoknak az aránya, akik szerint „a vendéglátó megtilthatja a dohányzást az egész házban és a teraszon is“. Spanyolországban a válaszadók 19 százaléka, a „nagy dohányos“ hírében álló hollandok 18 százaléka, és a nemdohányzókat szigorúan védelmezõ jogszabályairól elhíresült egyesült államokbeli megkérdezettek 16 százaléka osztja ezt a nézetet. A magyarok véleménye e kérdés tekintetében nem tér el jelentõs mértékben az összes ország átlagától – talán csupán a bizonytalanok arányában fennálló 6 százaléknyi különbség szúrhat szemet. A megkérdezettek 67 százaléka kifejezetten megengedõ a dohányzókkal szemben, és semmiféle ezirányú tilalmat nem talál helyénvalónak. Az összesített átlagnál hat százalékkal kevesebben értenek egyet a dohányzás tilalmával a vendéglátó otthonában, amennyiben arra a szabadban (kertben, teraszon) lehetõséget ad. A teljes tiltást helyeslõk aránya (12 százalék) szinte teljes mértékben megegyezik az összesített átlaggal (13 százalék). Tisza Andrea Illemtan. Nemzetközi összehasonlítás. Tisza Andrea, www.prherald.hu, 2006. december 29.